Irodalom a lehetőségekről
Tartalom
Olvass bele — Íráslehetőségek, nőknek Olvass bele— Olvass bele Megjelent a pozsonyi Irodalmi Szemle márciusi lapszáma, melyből ízelítőként Németh Zoltán írását ajánljuk. A szerkesztői ajánlóban olvashatnak a lapszám további tartalmairól is.
Németh Zoltán Íráslehetőségek, nőknek A kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb eseménye egy alternatív női irodalmi kánonnak a létrehozása, illetve a körülötte zajló folyamatok.
Az Irodalmi Centrifuga, illetve az Artizánok csoport működése, többek között két vaskos antológia megjelentetése jelzi az erre irányuló igyekezetet.
Azon értelmezésünket, hogy a férfiközpontú irodalommal és irodalomtörténettel szembeszegezhető női alternatív kánon kialakításáról van szó, megerősítheti, hogy az Éjszakai állatkertbe például Csinszka, Korzáti Erzsébet és Harmos Ilona egy-egy írását is beválogatták, vagyis a kialakítandó női kánon érdekében nagyon helyesen a saját és kollektív emlékezet, illetve a vállalható szerepminták nyomán indultak el. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdődő kánonválság, a kánonviták jelentős mértékben a feminista női irodalom ténykedéséhez köthetők.
Így például a női irodalom lehetőségét is esztétikai, tisztán szövegszerű kategóriák használata nyomán véli megkérdőjelezhetőnek. Pedig a a legjobb stratégiák a bináris opciók videóhoz magyar irodalom egyik legjelentősebb médiaeseménye, a Spiegelmann Laura nevéhez köthető maszkos-álarcos játék egyik legfontosabb tétjének sem az látszik, hogy vajon professzionális vagy elsőkötetes szerző-e az alkotó, hanem hogy a Spiegelmann Laura név mögött rejtőző életrajzi szerző férfi-e vagy nő.
Vagyis — másként fogalmazva —, hogy létezik, létezhet-e sajátosan női írás. Véleményem szerint minden bizonnyal igen, létezik sajátos női írás — ez azonban imitálható férfiszerzők által is, illetve nem minden nő ír sajátos női irodalmat.
Ennek a női írásnak része a női sorsról való beszéd, a nőiség szereplehetőségei és identitásproblémái, az alapvetően patriarchális társadalom belső, ellentmondásos viszonyainak a leleplezése. Hasonló a helyzet, mint a szlovákiai magyar irodalom esetében.
Van olyan, lehet olyan, hogy speciális szlovákiai magyar írás — ezt azonban imitálhatja akár egy magyarországi szerző is lásd irodalom a lehetőségekről. Bánki Éva Esőváros című regényétilletve nem minden szlovákiai magyar szerzőnél kimutatható sőt, a kortárs szlovákiai magyar írók döntő többsége nem valamilyen speciális szlovákiai magyar íráslehetőséget követ.
Ennek a speciális szlovákiai magyar írásnak a szlovákiai magyar sors, a szlovákiai magyar identitás a témája, illetve olyan nyelvi regiszterek jelenléte, mint például a szlovakizmusok, helyi nyelvjárási elemek szövegbe építése stb. Vajon hogyan írnak a női írók? Nőies-e a kortárs női irodalom, vagy éppen ettől a jelzőtől szeretne leginkább szabadulni? Csak annyi biztos, hogy sokféle íráslehetőségről beszélhetünk, amelyek sokféle módon közelednek a szöveg felé, más elvárásokat és más írástechnikákat alkalmaznak az olvasó-író közti kapcsolat megteremtése érdekében, miközben fenntartanak sajátos női jelentésrétegeket is.
Ebben a tanulmányban három szlovákiai magyar írónő kötetét irodalom a lehetőségekről abból irodalom a lehetőségekről szempontból, hogy a nőiség kódjai miként jelennek meg bennük. Bárczi Zsófia elbeszéléskötete, A keselyű hava több síkon hozza játékba a női íráslehetőségeket. A kötet első novellája, amely a Flan címet viseli, egyfajta női genealógiát állít szembe a irodalom a lehetőségekről rend örökléstechnikájával. Ez azt jelenti, hogy a névátadásban is megnyilvánuló férfiuralom ellenében íródik a történet, a férfiak mintegy kiiktatódnak ebből a szövegből: marad a nagyanya, a narrátor és végül Zorayda, a boldogtalan sorsú királylány.
Mindhárom nő fényképről olvasódik, s ez mintha arra utalna, hogy míg a patriarchális világ a szövegeken keresztül uralkodik, addig a női a látáson, a vizualitáson keresztül képes leginkább megnyilvánulni gondoljunk csak arra, hogy a magazinok képei milyen arányban tartalmaznak női és férfifotókat.
A narrátor itt az ismert erdélyi balladára, Kőmíves Kelemenné történetére utal, a női kiszolgáltatottság egyik legmegrázóbb népköltészeti megfogalmazására. Mint ismeretes, Déva várának felépítéséhez a férfiak feláldozzák egyikük feleségét, s a történetnek olyan változata is ismert, amely szerint a megölt asszony gyermeke is belepusztul a bánatba. Vagyis a hatalom kérdésébe ütközünk, a kiszolgáltatottak és a hatalommal bírók játszmáit figyelhetjük meg, sejteti Bárczi Zsófia előszava, szövege, amelyet talán bajos irodalom a lehetőségekről elbeszélésnek aposztrofálni, mivelhogy története nemigen van, inkább az emlékezés narratíváit felhasználó, szétfolyó szövegről van szó.
Hogy az első írás által felvetett kérdések valóban lényegesek a kötet többi írásában is, azt rögtön a második elbeszélés, most már valóban: történet, igazolja. A Tocino del cielo címet viselő novella tulajdonképpen a mese ősi szabályai szerint íródik, s ezáltal a műfaj kérdését rendeli hozzá a női írásmódhoz. A mese az irodalom műfajai közül a leginkább női természetű, gondoljunk csak az Ezeregyéjszaka meséire, illetve annak mesélőjére, Seherezádéra.
A mese műfaját erősítik a mesebeli számok is: Abul al Haman kalifának három lánya van, s három lánya három lovagba szeret bele. Ebben az elbeszélésben újra feltűnik a férfi természetű szöveg és a nőiséghez kapcsolható képszerűség problematizálása. A három lány varázskönyvet kap ajándékba, amelynek csodálatosak a lapjai.
Nem szöveget tartalmaznak, hanem folyton változó képeket, amelynek szereplői átlépnek, átfolynak a következő lapokra is. A könyv egységes felfogását tehát Bárczi szövege kettéhasítja, s mintegy benne, ebben az új irodalom a lehetőségekről viszi végbe szöveg és kép kettős játékát. Mikor már egészen a lap alján járt, az utolsó vitéz megállította lovát, és belenézett Zorayda szemébe. Elpirult Zorayda, megremegett a szíve, de azért állta a tekintetét, nem fordult el, nem csukta be a könyvet.
Az elbeszélés befejezése — a három lány apja, a kalifa nem képes elviselni lányai érzelmeit, és Zoraydát börtönbe záratja — megint csak a patriarchális hatalomra és az annak alárendelt, szenvedő nőre irányítja a figyelmet. Itt azonban egy egész birodalom bukik bele a nők felett gyakorolt hatalom kinyilvánításába.
Nem áll szándékomban Bárczi Zsófia kötetének minden novelláját bevonni a nőiség kódjai felől aktivizált olvasásba, ráadásul nem is minden írása hozható kapcsolatba a női írás lehetőségeivel. Kötetének novellái tulajdonképpen három, viszonylag jól elkülöníthető nyelven szólalnak meg: 1.
- Valós kereset az interneten beruházások nélkül
- A legnagyobb tét bináris opciókra
- Minden jog fenntartva.
- Franz Kafka - Az átváltozás Eszköztár: Kafka műveiben a meghökkentő, fantasztikus események oly természetesen olvadnak össze a való élet pontos és éles megfigyelésével, mint E.
- Íráslehetőségek, nőknek | Litera – az irodalmi portál
- Кроме того, существуют другие ограничения.
Főszereplőik leggyakrabban nők, s a mágikus realizmus titokzatossága gyakran fonódik össze a nőiség kategóriáival. Jellemző technikája a filmszerűség, kihagyások, szaggatottság Csáth Géza Anyagyilkosok című novellájának átirataként is olvasható a Patkányok.
Irodalom - osztály | Sulinet Tudásbázis
Bárczi Zsófia kötetének novellái közül a nőiség kérdéseit főleg az első csoportba tartozó írások vetik fel, s leginkább hatalom és ellenszegülés, szöveg és vizualitás kategóriáit mozgósítva. Több novellája ehhez a különféle irodalomelméleti teóriák nyújtotta elméleti álláspontokat is felhasználja, viszont rendkívül óvatosan, mondhatni diszkréten.
Olyan intellektuális prózáról van szó, amely távol tartja magát minden teoretikus egyértelműségtől, irodalom a lehetőségekről ez érvényes a nőiség és a női tapasztalat kezelésekor is. Csepécz Szilvia Egyszerű viselet című regénye egészen más hangsúlyokkal dolgozik. Könyvének olvasásakor nem is kérdéses, hogy témája a nő, illetve a női sors.
Pályázat az irodalmi műfajok megújításának lehetőségeiről - energetix.hu
Nem riad vissza az olyan, egyértelmű kijelentésektől sem, amelyek a hibás társadalmi konstrukciót a férfival azonosítják, vagyis hogy a férfi hozta azt létre. Legyen szép, húspárnák közé vágott szemformád, póktokád, süldőhájad, majdan szopásra kész irodalom a lehetőségekről mellgombjaid, rózsaszínre gömbölyödött egyebeid! Legyél kívánatos, de intelligens, pláne diplomásan papírokos semmiképp!
Az nem passzol a havibajos XX kromoszómáidhoz. Mert a biogerjedelemtől karcosan hamis hangjukat és őszintén őszintétlen hímtagjukat nekieresztő XY-os egyedek már a puszta, amúgy értelmesnek tűnő félmondataid hallatán elállnak gyereknemzéstől, jegygyűrűvásárlástól Az életcél így az íkúban marad, a vibrátor meg a fiókban. Legközelebb szép kék harisnyát vegyél nekem. És búgd a fülembe, hogy férfiszemeddel mi különbséget látsz a dolgozó nő és a hogyan lehet pénzt keresni anélkül családanya meg az örömlányok irodalom a lehetőségekről között!
Hogy havonta ki mennyi óvszert fogyaszt?! De termoszba a nemiséggel, a szexszel! Mesélhetsz olyan társadalomról is, ahol az asszonynak azt is honorálják, ha »csupán« családanya.
Ahol az előbb pólyába, aztán bőrdzsekibe bújtatott ivadékátlag anyagi szükségleteinek kielégítéséhez nincs szükség a nej fizetésére A regény szinte sorról sorra átveszi a feminizmus legfőbb témáit, a nő kiszolgáltatottságát a férfinak, a női elnyomás lehetőségeit. Nőtípusok egész sora vonul fel, néhány szinte csak pár sor erejéig, ráadásul nemcsak a jelen tengelyén, de a múlt társadalmi konstrukcióiban is.
Mindig is azok voltak. Csak az idők során valami eltorzult, mi lettünk védelemre szoruló virágszálak.
Íráslehetőségek, nőknek
Az alig pár éve kivérzett szocializmus dolgozó női, a hiszékeny traktoristalányok, akik boldogan fényképeztették magukat az ötéves tervek jelszavaival. Vagy az előző, fasiszta ideológia undorító, árja, szőke hajú szülőgépei. Akik büszkék voltak rá, hogy ők a faji haladás letéteményesei. Vagy még előbb, a nejek, akik saját jövedelem híján csak akkor létezhettek, ha az uruk eltartotta őket. A regény egyik főszereplője, Hanna, saját életében is különféle nőtípusokkal találkozik, mintegy felvonulnak előtte azok a lehetőségek, amelyeket a férfiak a nő számára fenntartanak.
Az egyik ilyen nő a kikopott, szürke, izzadságszagot árasztó portásasszony, aki mint az igásállat húz két műszakot, munkahelyén és otthon, s ebbe annyira belefárad, hogy bináris opciók mutatója mnt, s már nincs ideje törődni magával.
A másik Hanna, a magányosan utazó nő típusa, aki ugyan bejárja a világot, de nincs férfi, aki így kitartana mellette: független tehát, de éppen ezért magányra ítéli őt a férfiak alkotta társadalom. A harmadik a sovány, kinyúlt pamutnadrágot viselő nő, aki egyedül maradt gyerekével, s a végén elhagyja azt. A negyedik Julis, aki szerelmi bánatában öngyilkos lett.
Az ötödik Terka irodalom a lehetőségekről, aki magányos ugyan, de kivívta, hogy saját élete legyen, nem tudta elpusztítani sem a fasizmus, sem a kommunizmus, de még a bigott falu sem. A hatodik pedig Katalin, Hanna barátnője, aki ellenszegül az élet ürességének és a nőt, női testet elpusztító öregségnek, s egy gimnazista fiúnak, saját fia osztálytársának a szeretője lesz.
A női szerepek a regényben tulajdonképpen azt bizonyítják, mennyire lehetetlen valamiféle autentikus, nem férfiaktól függő lét, pozíció, irodalom a lehetőségekről kivívása.
Minden hatalom a férfiak kezében van, a nő pedig a férfi szolgája — a családé, a gyereké, a konyháé, a patriarchális viszonyoké.
Míg Hanna keserű monológjai és dialógusai rezignáltan veszik ezt tudomásul, s tulajdonképpen remény nélkül szemléli önmagát és a női világot, addig barátnője, Katalin, megpróbálkozik a lehetetlennel, ki akar törni a kényszerű női sorsból. Mikor azonban rájön, hogy a gimnazista fiú csak gyakorlásra tartja fenn, gyakorlóterepként, hogy egy tapasztalt nő tanítsa meg a szexre, s mellette saját korosztályából is irodalom a lehetőségekről tart fenn, őrült cselekedetre szánja el magát: megöli a fiút.
Szellemi és testi leépülése a regény végén azt sugallja, nincs menekvés a férfiak által kordában tartott irodalom a lehetőségekről uralt női létből és testből, pontosabban a menekülés a magány vagy az öngyilkosság. Csepécz Szilvia regénye olvasható a manapság divatos szingli-regények kódjai mentén, viszont nem happy enddel végződik.
Olyan lektűrnek tartható, amely a nőiség kérdéseit éles formában veti fel, azaz lektűrfeminin szövegnek. A lektűrt ebben az esetben nem tartom szerencsésnek az ún. Csepécz Szilvia ezzel a laikus nyelvvel olvasókat fog rádöbbenteni a nőiség jelenlegi, megoldatlan, permanens kérdéseire, ha a szerelmes-szingli regénnyel fel tudja forgatni a rögzült társadalmi kódokat és értelmezésre kényszerít, úgy tulajdonképpen a könyv elérte célját.
Érdekes azonban, hogy Bárczi Zsófia és M. Csepécz Szilvia könyvét is összeköti két kód.
Az egyikről még nem ejtettem szót, ez tulajdonképpen valamiféle folyton feltűnő líraiság, szentimentális, szürreális nyelvjáték. Pedig tudta, ez az egyetlen reménye, hogy egyszer csak megpillantja a hidat a két part közt, s akkor végre ő is átkelhet rajta, szabadjára engedve a bensejében tomboló halált.
Aki Istent keresi, bárhol megtalálja. Mindenkire sor kerül, miért ne higgyem?!
Pályázat az irodalmi műfajok megújításának lehetőségeiről
Madarak a megzengő égben, miért ne higgyem?! Mintha mezőkön lángoló mályva lennék, gyermekhangok, sok nyíló virág édes zenéje.
- Hogyan lehet bináris opciókat kereskedni a vonalakon
- Top 10 kereset az interneten
- "Ну что же, время настало, - подумала .
- Вот, например, Элли переводит выражения "крайне сложно" или "невероятно увеличивает".
- Николь вздохнула.
A másik kód a vizualitás, pontosabban annak női szempontból felhasznált jelentésessége. Bárczi Zsófiánál szó volt kép és szöveg kettőséről, nos, M.
Csepécz Szilvia regényének főhőse, Hanna fotográfus, egy folyóiratnak dolgozik. A vizualitás talán olyan bizonyosság, amely az autoritás visszaszerzésében érdekelt, annak az autoritásnak, amelyet a nyelv már elveszített.
Mindkét kód Szűcs Enikő könyvében, a Nem mondja ki a nevét című kötetben is fontos szerepet tölt be. Makulátlanul tiszta érzelmekről beszélek.
Minden reggel, avagy történetek a lehetőségekről - PPSZ 2020/03
A gyermeki szeretetről, és most már megölelnélek, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. És most sírok, mert bennem valahol egyik »szememben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt«. Valóban sírok. Bocsáss meg. Saját, irodalom a lehetőségekről olvasásomnak talán éppen ezek a lírai, szentimentális részek voltak kevésbé élvezhetőek mindhárom könyvben, viszont valószínűleg lesz olyan olvasója a vizsgált szövegeknek, aki ironikusan értelmezi majd ezeket a szöveghelyeket.